Földkábel
Az ő nevében írom, bár úgyse
olvasod: a lányod jól van,
egyetemre jár, néha pincérkedik.
Lehet, hogy téged is kiszolgált már.
Nem veszi szájára azt a szót, hogy apu,
de ettől még nem vagy egészen a múlté,
hiszen szerepelsz minden adatlapján,
és dacosan viseli köznapi vezetékneved.
Úgy vonulsz végig az életén,
mint egy földalatti vezeték,
amelyet tisztességgel karban tart,
ha már te őt nem vetted karodba.
Ki-kiássa, ha kell, védőburkot cserél,
sír nagyokat. Az anyjával kézfejükre
tetováltatták a fogyó holdat –
akin ilyet látsz, kerüld el messzire,
őt pedig, ha eddig nem tetted,
most már ne is keresd.
Nemlétező családok
Csak nemlétező családokban bántják
a gyerekeket gondolattal, szóval, cselekedettel.
Ott a kölykök rendszeresen kihúzzák a gyufát,
nem lehet őket megnevelni máshogy.
Csak nemlétező családok tagjai készülnek
úgy a karácsonyra, hogy fadíszítés
közben azt ordítják: legalább a Szentestét
ki kéne bírni üvöltözés nélkül.
Csak nemlétező családokba
támolyog haza a férfi a kocsmából.
Elterül a gardróbfolyosón,
alig lehet tőle kinyitni a szobaajtót.
Csak nemlétező családokban csattannak
össze születésnapon a poharak úgy,
hogy az ital földre csorog. Szülők, gyerekek
vérző kézzel szedik össze a szilánkokat.
Csak nemlétező családokban tanulja
azt az ivadék, hogy felnőttnek lenni
annyit jelent: te vagy az erősebb, és
erre másokat folyton emlékeztetni kell.
Nem folytatom tovább. Minek?
Nincs ilyen család. A létezők
könnyed hangot érdemelnek:
bennük nem találni hibát.
Barátnők egymás között
Máig emlékszem azokra a határozott léptekre.
Jöttünk lefelé a Zengőről,
te Birkenstockban is kemény tempót diktálva.
Kiszáradt patakmedrekben meneteltünk,
könyörtelen volt a hőség,
éreztem, hogy napszúrást fogok kapni.
Közben azt mesélted, nektek
nem jött össze a gyerek, pedig az egész
család tudta: próbálkoztatok eleget.
Apád víkendházát se ti örököltétek.
A testvéreiddel azóta nem állsz szóba.
Motyogtam valami együttérzőt,
bár én nem akartam soha se nyaralót,
se gyereket. Nekem választás volt,
ami neked kényszer – ezt a mondatot
próbáltuk kikerülni, mint a sunyi kis gödröket.
Mire leértünk, hányingerem volt már,
neked meg a papucsod kaviccsal telement.
(Megjelent az Alföld 2024/6-os számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Száler Tímea vegyes technikájú munkája.)
Hozzászólások